2013. szeptember 1., vasárnap

.:: 3. Fejezet : Ő a vőlegényed! ::.

Sziasztok!

Először is nagyon sajnálom, hogy csak most jelentkezem, de az iskola közeledtével kicsit összejöttek a dolgok. :/

Elég sok mindent szeretnék írni, így vágjunk is bele, bár valamit biztosan kihagyok majd.
Szeretném megköszönni a több, mint 1000 megtekintést, kis híján sokkot kaptam, mikor megláttam. Köszönöm!<3 
Valamint a blog megkapta a második díját, amit nagyon szépen köszönök Eni V. - nek!

S persze köszönet a kattintásokért, pipákért s a kommentekért, bárcsak egy volt, de annak is nagyon örültem!

Ui: A folytatás nem tudom mikor érkezik majd, mert jövőhét hétvégén gólyatáborba leszek, de igyekszem megírni és vagy péntek délután vagy vasárnap, ha már hazajöttem kitenni!
 Uii: Ezen fejezet, amolyan udvari betekintő, hogy miként élték meg a király család tagjai Louis távozását!
Azt hiszem ennyi!

Kellemest olvasást!
xx

3. Fejezet : Ő a vőlegényed!





/ Charlotte Tomlinson /




Hosszú másodpercek telnek el, mire felocsúdok  az apám szavai okozta sokkból, s tekintetem Louisra szegezem. A jobb oldalamon ülő, kezeit tördelő bátyám meredten bámul magam elé, homlokán verejtékcseppek jelennek meg. Fél, érzem a belőle áradó kétségbeesést, ahogy fejét a teremben tartózkodók között kapkodja, majd hirtelen felpattan s egy ajtócsapódás után csak hűlt helyét találjuk.
Nagyot nyelve hunyom le egy pillanatra szemeimet, s hatalmas gombóccal a torkomban fordulok családtagjaim felé. Anyám könnyes szemekkel bámulja a barna tölgyfaajtót s Istenhez fohászkodva mormolja maga elé imáit egyetlen fiáért. Tudjuk, a teremben lévők mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy az előbbi kis kirohanás mit von maga után. A fájdalom átjárja testemet, ahogy belegondolok néhány óra múlva már én leszek a rangidős, s nekem kellesz átvennem a felelős szerepét.
A család törvényei kimondják, ha a trónörökös ellentmond vagy megtagadja szülőatyja kérését száműzni kell, nemcsak a királyi udvarból, de egyenesen a birodalomból is. A felmenőink között sosem volt még ki gyávamód megfutamodott volna, így e regula is csak elméletben működött, ez idáig. 
Bevallom mindig is szerettem volna én a legidősebb lenni, de nem ilyen áron. Szükségem van az én őrült, de óriási szívvel rendelkező, segítőkész testvéremre.
  Este mindenkit várok a vacsoránál. Tovább kellemes napot! – szólal fel végül a családfő, majd ahogy nem sokkal ezelőtt, úgy most is hangos csapódás hallatszik.
Az emberek szedelőzködni kezdenek mellettem, én azonban továbbra is helyemen maradva piszkálgatom az asztalon lévő selyemszalvétát. Annyira más lett minden, a kezdetleges jó hangulat sivárrá csapott át; amikor nekiláttam a reggelimnek még boldogan beszélgettem az egyik francia hercegnővel, most meg azon fáradozom, hogy sikerüljön visszatartani a könnyeimet, míg mindenki el nem megy. 
Perceken belül az egykor nyüzsgő terem kiürül, csak a mindent felemésztő csend s a szívemben lakozó félelem marad. Kezeimmel arrébb tolom az arany tányért, s kobakomat a fa felület szélére helyezve ujjaimmal halvány rózsaszín ruhám csipkézett alját kezdem gyűrögetni.
Tudom, hogy ma este olyan dolgok fognak történni, amik megváltoztatják majd az életemet, s egyáltalán nem jó irányba.
Szipogva emelem feljebb fejem, hogy sós könnyeim nyomát letöröljem ruhám ujjával, s felhagyjak végre az önsanyargatást keserű izével, amit a számban éreztem az elmúlt félóra minden egyes momentumában. Felesleges bármiféle szomorúság vagy bánat az élet dolgai ezektől függetlenek; mindenki maga dönt a sorsáról, csak rajtunk múlik, hogy pozitív vagy negatív irányba tereljük medrében.

***
A délután felénél járhat az idő, két szolgálólánnyal a hátam mögött épp a királyi könyvtárba igyekszem. A nyugati torony leghosszabb folyosóján az elviselhetetlen fülledtség csak fokozódik a nyitott ablakon  beszűrődő napsugarak s a gyenge, nyárvégi szél sodorta porszemek miatt. A fekete márványpadló szinte perzseli talpamat a vékony bőrszandálom keresztül, a mellkasomat szorító fűző összepréseli a tüdőbe szorul levegőt, s szívem kihagy egyet üteméből, ahogy a hatalmas tölgyfa ajtó elé érek. Ajkaimat összeszorítva helyezem jobb tagomat az aranyozott kilincsre, s határozottan lenyomom azt.
– Várjatok itt! – címzem szavaimat a cselédekhez, s visszareteszelve a bejáratot belépek a sötét helyiségbe. Egy pillanatra megtorpanok léptemben rájőve, hogy talán mégsem helyes, amit teszek, de végül meggyőzve magam az ellenkezőjéről elveszek egyet a falon csüngő fáklyák közül, s meggyújtom a kis asztalon lévő lámpa  kanócát.
Bizonytalan léptekkel araszolok közelebb a termetes szekrényhez, s a fényforrást az alsó polcra téve a velem egy magasságban lévőn kezdek kutakodni. Utamba kerülnek nagynéném szerelmes versikéi, nagyapám titkos levelezése valamint egy rajz a palota járatairól és a kupac legalján végre fellelem az általam keresett könyvecskét. Fellelkesülve szorítom meg  bőrfedelét, s lehuppanva az egyik székre felcsapom az egyik oldalon.
– Felesleges bármiféle kiutat keresned, szó sincs benne ilyenről – hallom meg édesanyám hangját, mire összerezzenve fordulok meg.
A mindig életvidám nő most a sírástól nagyra dagadt szemekkel, kezei között egy gyűrött kendővel álldogál velem szemben, rá sem ismerni valódi kivoltjára. Bűnbánóan pillantok le a pislákoló fény világította parkettára, s még jobban összehúzom már amúgy is görcsös végtagjaim.
– Én csak segíteni akarok – suttogom halkan magam elé, s utat engedek a szemeimből kibuggyanó fanyar nedűnek.  Válaszomra csak egy nagy sóhajt kapok, majd nem sokkal később apró szorítást érzek vállaimon s a gyenge kezek mellkasom köré fonódnak.
– Tudom kicsim, de hidd el nem tudsz! – nyom apró puszit a fejemre, s - akárcsak kiskoromban - nyugtatásképp ringatni kezd. Tehetetlenül hagyom ernyedni testem ölelésében, miden energiámat gondolataimra fordítva.
Az nem lehet, hogy elveszítsem őt, egyszerűen képtelenség. Beleőrülök a tudatba miszerint nekem kell átvennem a helyét; nem akarom, sőt nem tudom.
– Gyere, ne szomorkodj itt! – húz fel magához, s letörölgetni arcomat.  ­– Apád beszélni szeretne veled, fontos ügyben – tol el rám vetve égkék szemeit, melyek most komolyan csillognak s fejével a háta mögé int. Zavarodottan bámulom, ahogy az árnyék rejtekéből előbukkan egy szürke köpenyes alak, majd mikor körvonalazódni kezd nagyot nyelve teszek egy lépést hátra.
– Charlotte, elhiszem, hogy megviseltek a történtek, de nem ezt a viselkedést várom el tőled. Te mindig is szófogadó és szorgalmas leány voltál, ne ess a bátyád hibájába. Hidd el nem érné meg! – vánszorog közelebb s kezdetben suttogó szavai felerősödnek. – Szeretném, ha tudnád ránk mindig számíthatsz, bármi történjék is, ezt viszont tőled is elvárjuk. Nemrég volt szerencsém megismerni néhány környező ház örökösét és találtam is egy számodra megfelelő társat – viszi fel hangját, mire nyikorgás hallatszik s hamarosan szemben találom magam egy ismerős arca, tőlem kicsit idősebb, barna hajú fiúval. ­ – Ő itt Liam Payne, a vőlegényed!

4 megjegyzés:

  1. Muszáj telefonról írni, mert suliban olvastam, annyira nem bírtam várni vele. :3 Szóval rövid leszek, imádtam minden sorát, a történéseket a helyeket szépen leírtad, gördülékeny volt, teljesen magam elé tudtam képzelni az egészet. Volt pár vessző hiba de ettől eltekintve nagyon nyerő lett. :) Várom a folytatást.
    domii; xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      o.O Nálatok van wifi?
      Na szóval miután sikerült túlesnem a döbbeneten, miszerint csak nálunk nincs lehetőség netezni,( édes második emelet) megköszönöm, hogy írtál.
      Örülök, hogy tetszett, mindig tartok tőle, hogy túl monoton lesz, de örülök, hogy nem így lett.
      A vessző hibákért bocsánat, csak már nem volt időm átnézni, de mihelyst lesz pár szabad percem utólag is kijavítom őket.
      Az új rész pedig már kint van, remélem az is elnyeri majd a tetszésedet!
      xx

      Törlés
  2. Liaaaaam! Ahww. Liam! Komcsi ő lesz Lottie férje?! Liam! de jó! :D vííí Nagyon jó lett, de nem haragudnék meg ám, ha hoznád a következőt! :P Ezen kívül, ha nem hozod lukas lesz az oldalam, hogy ki járt Louis titkos helyén.. ahhj ki volt aaaaz? o.O Na, mind1 is, majd megtudom. Tudom hogy van a mondás, ne is köüsd az orromra: Türelem fejezetet terem... Sieeeesssss! ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Egyelőre maradjuk annál, hogy férjjelölt. Nem szeretném lelőni a poént, de azt elárulhatom, hogy a lagzihoz azért Louisnak is lesz egy-két szava!
      Bocsánat a sok várakozásért, már ki is tettem a folytatást!
      Hmmm... ezt a mondást eddig nem is ismertem!
      xx

      Törlés